Seuso-kincsek, a családi ezüst második fele is itthon

Anera

A Seuso-kincs tulajdonképpen egy ókori római kori, tizenöt darabból álló ezüst, illetve bronz leletegyüttes. Seuso a tulajdonosa volt a kincsnek, erre az egyik tálcán látható feliratból következtethetünk. A kincs nemcsak a saját jogán kapott óriási figyelmet, hanem megtalálásának és Magyarországra hozatalának körülményei miatt is.

Néhány hete hazaérkezett a második fele is, az üst kivételével meg is lehet nézni az összeset a Parlamentben augusztus végéig minden délután (12-18 óra között). Belépés a XII. kapunál, látogatás ingyenes. Mindenképpen menjetek el és nézzétek meg, mert csodálatosan szépek, s ezeket az én mobilos képeim nem is tudják visszaadni:)

Megtalálása

A kincset egy Sümegh József nevű, Polgárdiban élő fiatalember találta meg 1970-es években, aki amatőr műgyűjtő volt. Később ezek a kincsek okozták a halálát, 1980-ban felakasztották abban a pincében, ahol a kincseket rejtegette. Több elmélet van arról, hogy kik és miért, de a rendszerváltoztatás után elindított nyomozás (a korabeli hatóságok öngyilkosságot állapítottak meg) nem vezetett eredményre. Akit bővebben is érdekel, az nézze meg Dézsy Zoltán filmjét:

https://www.youtube.com/watch?v=VVt-dNNn2xY

Azt sem sikerült pontosan megállapítani, hogy hol talált rá a kincsekre. A legnagyobb valószínűsége, hogy a szár-hegyi kőbányában vagy a környékbeli pincéknél. Ezt erősíti, hogy a közeli Szabadbattyán település mellett egy római kori villát tártak fel, a palota tulajdonosa lehetett Seuso. Pannóniában a 4. században főként kelta népek éltek a Római Birodalom egyik provinciájaként. Nem sokkal előtte osztotta négy részre Diocletianus, a kérdéses terület a Pannonia Valeria nevet viselte. Hosszabb ideig viszonylagos nyugalomban, a nemesek jólétben éltek. 374-ben volt az első kvád betörés, valószínűleg ekkor vagy ezután egy későbbi támadás során rejthették el a kincset.

Így nézett ki Pannónia a 4. században

Sümegh halála után a kincsek eltűntek, senki nem foglalkozott vele, hiszen a történészek, régészek nem is tudtak a létezéséről, azok a barátai pedig, akiknek akkoriban megmutatta nem beszéltek róla.

Ebben a rézüstben találta meg és rejtegette később.

A per és a tulajdonjog

A leletegyüttes egy része, az a tizenöt darab, amit most ismerünk minden bizonnyal a 80-as években került külföldre. Valószínűleg ennél sokkal több, akár kétszáz darabot is tartalmazhatott, hiszen egy étkészletről van szó. Van, aki szerint Magyarországon is van még belőle, de tulajdonképpen semmit nem tudunk a többi darab hollétéről. Elég beláthatatlan úton került egy Lord Northhampton nevű angol főnemeshez. Először Gettyvel próbálta elárvereztetni 1984-ben Los Angelesben, de nem tudja semmiféle papírral igazolni az eredetüket. Ekkor látja meg a kiállításon a kincseket Szilágyi János régész, aki az egyik tálon lévő Pelso feliratból arra következhet, hogy magyar vonatkozása lehet, hiszen a Pelso a Balatont jelöli latinul. A Lord később, 1990-ben a Sothesby-vel megpróbálta újra elárvereztetni. De ekkor a libanoni, majd a jugoszláv és végül a magyar állam is jelezte a tulajdonjogra vonatkozó jogát és egy igen érdekes per veszi a kezdetét, bizonyítékokkal nem is igen foglalkoznak. A másik két állam kiszáll a perből, csak Magyarország marad. Végül 1993-ban azt a döntést hozza egy amerikai bírónő, hogy nem a mienk. De a Lord sem adhatja el, hiszen nem tudja igazolni a tulajdonjogát ő sem. Ezután a magyar állam többször is megpróbálkozott a visszavásárlással, hazahozatallal. A kincsek egy része, hét darab végül 2014-ben került vissza Magyarországra, olyan megállapodással, hogy nem megvásárolta, hanem a kincsek őrzési jogáért fizet 15 millió dollárt. Hazatértük után először a Parlamentben, majd a székesfehérvári Szent István király Múzeumban voltak kiállítva. Eddig a Nemzeti Múzeum raktárában voltak, a látogatók elöl elzárva. A Múzeum az idei évben ásatást tervez azon a területen, ahol megtalálhatták, hátha további bizonyítékok kerülnek elő, ez elősegítené a kincs többi darabjának előkerülését.

A kincs leírása

A kincs két csoportra osztható. Az egyiket vésett geometrikus minták díszítik, mely a Római Birodalom nyugati részén terjedt el a Kr. u. 3-4. században. A másikat a domborítással kialakított, főként alakos minták jellemzik, ez a keleti részen terjedt el. A leletet tálcák, korsók alkotják, amelyeken látszik a használat, s javítások nyomai is. Egy bronzüstben rejtették el őket, az üstben látszanak a tárgyak nyomai. A kincsek nem egységesek, több műhelyben készülhettek a 4. században. A tulajdonosa Seuso, egy pannóniai főnemes lehetett, s a kincset valószínűleg egy barbár betörés elől menekülve rejtették el. A Nemzeti Múzeumban őriznek egy quadripust, melyet 1878-ban találtak szintén Polgárdinál. Két lábat találtak hozzá, először tripusnak gondolták, majd nemrégiben kiegészítették egy negyedik lábbal is. 

Ez a quadripus a Nemzeti Múzeumból.

A páratlan lelet fő jellemzője – mint a Seuso-kincsnek is -, hogy rendkívül nagy tisztaságú ezüstből (98%-os) készült. Ugyanakkor mérete is jelentős: 114 cm magas, mely illeszkedik a kincs táljainak méretéhez is. Leghíresebb darabja a Seuso-tál átmérője 70 cm és a kancsók is 50 cm-sek.

1-      Geometrikus díszítésű tál: 38,5 cm átmérőjű, tálalásra használták. Több belekarcolt felirat olvasható rajta. A spirálisokkal díszített medallion belsejét vésett geometrikus minta tölti ki, csillag és levél formák váltogatják egymást. 4. század közepe táján készülhetett.

 

2-      Seuso tál: szintén tálalásra használták, de majdnem kétszer akkora,70,5 cm az átmérője. Alacsony talpgyűrűn áll, a peremét gyöngysor díszít. A belseje egy kettős gyűrűvel körbevett medallion. Vadászjelenetek vannak rajta. Két szó is olvasható: Innocntius –ez valószínűleg a ló neve, és a Pelso, ekkoriban így hívták a Balatont. Szilágyi János régészprofesszor 1984-ben a Los Angeles-i Getty Múzeumban járt, itt vette észre a Pelso szót, s tulajdonképpen ezzel vette kezdetét Magyarország érdeklődése a tárgyak iránt. A külső körfeliratot egy Krisztusmonogram kezdi, a szöveg pedig: „Őriztessenek meg neked még sok évszázadig eme edények, ó Seuso,hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak” 4. század közepe

 

 

3-      Fedeles ezüstkancsó állatalakokkal: 51 cm magas és majdnem négy kilogramm. Csillag alakú lába és teste van, amin 10 sorban 120 darab, hatszögű keretbe foglalt kép van. Ezek vadászattal kapcsolatos emberi, állati alakokat és vázákat ábrázolnak. A fedőn 10 fej van keretben. 4. század

 

4-      két geometrikus kancsó: testvérdarabok. Fél méteresek, körülbelül 2,5 kilósak. Díszítésük nagyjából megegyezik. Talpgyűrűjük kúpalakú, gyöngysor szegélyezi. A testén spiráldísz osztja mezőkre, amikben geometrikus formák, palmetták, rozetták láthatóak. 4.sz. második fele.

 

5-      Kézmosó tál: átmérője 46,8 cm, 12,5 cm magas. Kihajló pereme van, alacsony talpgyűrűn áll. Az alján körben szabályos hatszögekben madarak és növények láthatóak. 4. század vége.

 

 

6-      Achilles tál: tálaló tál, a legnehezebb darab, majdnem 12 kg. A pereme széles, gyöngysor díszíti és mellette mitologikus jelenetek láthatóak. Például Akhilleusz születése, Athéné és Poszeidon Attika feletti vitáját. A közepén látható az a jelenet, amikor a nőnek öltöztetett Akhilleusz a fegyverek után nyúl, s ezzel elárulja magát. 4. század utolsó negyede

 

7-      Meleagrosz tál: hasonló, mint az előző, az átmérője 69,2 cm, 8606 gramm. Alacsony talpgyűrűje, gyöngysor a peremén van, amelyen mitológiai jelenetek, alakok láthatóak. Például Paris ítélete, Pryamos és Thysbe története. A belsején vésett levélminták vannak. A középső medallion Meleagroszt és Atalantát ábrázolja egy vadászaton.

 

 

8-      Amphora: 38,5 cm magas kétfülü kancsó. Domború díszítés fedi. A fülek párducokat formáznak. Legalul levélminta, felette halak és szárnyasok láthatóak. A főmező pedig egy bacchikus menetet ábrázol. Aranyozott. 4. sz. második fele.

 

9-      Kancsó dinoysikus ábrázolással: 43,5 cm magas, tojásformájú. Csillagalapú a talpa és a szája is. Derékszögű a füle, a fedele nincs meg. A testén indaminta van, illetve a nyolc oldallap mindegyikének közepén egy-egy táncoló bacchikus alak van. (például Dionüszosz, Pán)

 

10-  Hippolytos kancsó és két ezüstvödör: összetartoznak, egy mester készíthette őket. Hasonlóan néz ki, mint a többi. Tojás alakú, talpas, gyöngysor, talpán és nyakán levélminta, a testén domborműábrázolások, vadászatok. A vödrök 4,5 kg-osak, pedig mindössze alig 30 cm magasak. Situlának nevezett függőleges falú vödrök. Három öntött, szfinxet formázó lábon állnak. Az oldalukon domborműben Hippolytos-Phaedra jelenetek. A fülek öntött női mellszobrocskával kapcsolódnak a peremhez. 4.sz utolsó negyede

 

 

11-  Toilett láda: ez a legszerényebb darab, csak 31,5 cm és alig két kiló. A kúpos fedelű, gombbal. A testén domborműben fürdőző női alakok, és egy úrhölgy szolgákkal körül véve. A fedélen mitológiai figurák.

 

Bronz üst- ebben rejtették el a kincset. Legnagyobb átmérője83,5 cm, a belsejében több ezüsttárgynak is megmaradt a lenyomata. Az oldalát és fenekét két külön lemezből rakták össze, oldalt szegecseléssel, lent farkasfogas technikával

http://anera.blogstar.hu/./pages/anera/contents/blog/40387/pics/lead_800x600.jpg
művtöri,seuso,útibeszámoló
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?